Csudálatos dolog történt tegnap (pontosabban ma, csak már elmúlt éjfél, ezért a blog november 26-át jelez). Több is persze, de az egyik mindjárt reggel. Régóta őrizgetünk itthon néhány kockás füzetet a hetvenes évekből: olyanokat, amelyeket a szovjet gyerekek használtak az általános iskolában. Ára 3 kopejka, a sárgás-rózsaszínű hátulján a szorzótábla, a kékeszöldesén a szovjet himnusz szövege olvasható. Vártak szépen a sorukra, hogy jók lesznek még valamire. És most eljött az ő idejük: az Állati Ábécék holléti tanúsítványai lettek, amelyben a szerzők vezethetik, hogy személyesen kiknek is adtak a könyv(ek)ből. Gondoltam, lefényképezem a kertben, a novemberi tavaszban a két irkát. Letettem őket egymás mellé a mogyoróbokor alatt álló kerti hinta ülésére, föléjük hajoltam a fénylépezővel, és ekkor... Nos, ekkor egy kövér szőlőszem csapódott a gép nézőkéjére... Egy madár vehette a csőrébe a szomszéd lugasában, majd a megfelelő pillanatban elejtette, s igencsak pontosan célzott: telibe trafálta a masinát. Ahonnan a szőlő a füzetekre pattant...Nyilvánvalóan jel volt ez, üdvözlet az égből. A levegő madarai, akikről az Állati Állati Ábécében is szó van (ki tudja, talán éppen Cecilke a cinke, vagy Szilvia a szajkó volt a tettes), ily módon üzentek: tudnak a dologról, és áldásukat adják a kötetre. Arra a könyvre, amelyet az eset után másfél órával végre én is a kezembe vehettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése